Tegnap is a hátsó lábaira állt a kéntatu. De most, tőle teljesen szokatlan módon, nem köpött savat a szemembe. Pedig készültem már a sárga védő-szemüvegemmel. Külön erre az alkalomra lemostam róla a korábbi köpködések emlékfoltjait; plusz, ahogy felemelkedett betonkoptatta körmeire a tatu, gumikesztűs /sárga meg kék, jól nyúlós/ kézfejemet az orrom meg a szám elé, szabad tenyerem pedig a konvektor tetejére tettem, hogy adott helyzetben alaposan tatuarcán vágjam a fedőráccsal az állatot.

-         Szerinted abbahagyhatjuk végre ezt a baromságot? – kérdezte kíváncsian a kéntatu.

-         Melyik baromságra gondolsz? – kérdeztem vissza a régi rutint váltó új élmény kapujában.

-         Kérdésre kérdéssel? Ostoba! – köpött savat az arcomba a kéntatu.