Tébláb Kapitány És Az Ismeretlen Bolygó

Terka önmagára kíváncsian a tükör elé állt. Készült a holnapi interjúra, és hogy a lehető legjobb formában tündökölhessen az igazgatóúr előtt saját kedvencét készítette magának vacsorára. Tésztasalátát oregánós zöldségekkel meg valami dresszinggel, amit csak ő ismert. Bízva abban, hogy az egészséges étel majd szervezetét a legmegfelelőbb aszissztens-formába hozza, étkezés előtt pózolni kezdett a tükör előtt, hogy majd étkezés utáni, remek állapota szembeszökhessék.
Mivel régóta munkahiányban szenvedett utolsó fillérjeiből készítette ételét, s amíg az főtt észrevette, hogy miha vékonyak lennének az ajkai. Az igazgatóúr minden bizonnyal jobban szereti a vastagot – suhant át agyán a gyökértelen gondolat.
Hogy lehet, hogy ezt még sohasem vette észre? Miként kerülhette el figyelmét ez a jövőjét, s talán múltját is alapvetően meghatározó tulajdonság? Miközben a tűzhelyhez lépett, hogy villával megkavarja a forrongó víz gyomrában leült spagettit, elméjére ráborult az isteni gondviselés világossága. A probléma egyszerűen orvosolható, gondolta, s a forró vízből kiemelt fémvillára szorította ajkait.
Másnap az igazgatóúr bőrfotellel és olívabogyóval kínálta őt, majd rövid beszélgetés után Terka megkapta az álommunkát. Azóta nincs is reggel merülőforralós víz- és villamelegítés nélkül, hisz a furmányos álcát fenntartani muszáj.