GépészHenrik izzadós arcán keresztbe-kasul szánkózott a kétségbeesés. Ez akkor történt, amikor Tébláb Kapitány, az űrhajó légkörbelépési mikéntjei miatt – melyek valóban kétségbeejtő mikéntek voltak – elrendelte a stabilizációs fúvókák beindítását.
- GépészHenrik! Indítsa be a stabilizációs fúvókákat! – mondta.
- Igenis Kapitány! – válaszolta GépészHenrik
Kevesen sejtették a hajón, többek között KommunikátorAndrás és PapTamás sem sejtették, hogy bár GépészHenrik tökéletesen megtanulta a stabilizációs fúvókák beindításának folyamatát, a hibernáció 62 éve alatt szokatlan dolgok történtek KrioKádjában. Elfelejtett ezt-azt, bár a felejtés talán nem is a legjobb szó. Kiestek egyes elemek, eltűntek információk. Például otthon aggódó feleségének bal szemére tisztán emlékezett, a jobbat viszont mégcsak elképzelni sem tudta. A kiolvadás tizenhat perce történt, valahogy így:
- Azt a mindenit! – szólalt meg GépészHenrik elsőként kilépve a fagyasztókádból.
- Miért oldott ki az olvasztómechanika? – tette fel a kérdést Tébláb Kapitány.
- Azt hiszem, valami baj történhetett. – válaszolt rövid gondolkodás után KantinosViktor.
- Mindannyian ittpusztulunk! – fakadt ki KommunikátorAndrás.
- KommunikátorAndrás! Hallgasson! – parancsolta a kapitány.
Rövid elemzés után a legénység rájött, hogy a hajó, melyet a kisvárdai összeszerelő-csarnok büszke személyzete Csókosnak keresztelt, tizenkét fénynappal a kelleténél jobbrább úszik. A váratlan események igencsak meglepték az űr végtelen csendjében sodródó legénységet, de nem volt sok idő az ijedtségre, mert egy kurvanagy bolygó gravitációs mezeje elkezdte szívni maga felé a Csókost. Ekkor kezdtek leválni a hajó testéről a hőálló-lemezkék, ekkor adta ki a parancsot a Kapitány és ekkor rágta tövig jobb kezének mutatóujját GépészHenrik, mert elfelejtette, hogy nem szabad.
Utolsó kommentek