Klebelsberg Zoltán, a nagy Kunó rokona, egy teljesen átlagos hétfő délutánon rock-zenekart akart csinálni, mert úgy érezte, most jött el az idő, hogy ő is beálljon a nagy sztárok, a kisebb sztárok, és a pénzt zenéléssel nem kereső, zenélő agitátorok közé. Tervei között szerepelt, egy határozott, kemény riffekből épülő dal, melyben George W. Bush végre tőle is megkapja a magáét, mert már igazán régóta a begyében volt. George ekkor épp sótlan margarint keresett a lekváros kenyérhez. A hűtőben tologatta az üvegeket meg a műanyag-dobozokat, és egyre kevésbé reménykedett abban, hogy talál sótlan margarint. Egyre csak ezt ismételgette miközben tologatott: „Világégés! Világégés! Legalább vajunk lenne...”

W. will!!!

I was wandering on the open plains,

With eagles plus the holy grace,

Trying to keep inside the complaints,

But W. will fuck our face!

He will come with oily hands,

Painting the sky deep dark black,

And W. will, unlike friends,

Rape our  faces on our backs!

…pihent meg a költő, érezve az erőt, és az irányába vágtató sikert.